Az augusztusi négy napos ünnepet kihasználva kocsiba ültünk és felfedező útra indultunk az általunk még nem ismert bakonyi tájon. Pápa fele indultunk az első cél az Ugod határában magasodó csodálatos kilátó volt. A mérete és kivitele elvarázsolta a családot. A negyedik szintről halványan láthattuk Pápa városát, Ugod szép fekvésű települését és megcsodálhattuk az alattunk elterülő tájat és a távoli hegyeket, köztük a Somlót is. A tájékoztató táblán megtudtuk, hogy itt már a XII századtól vár állt, mely a Csák nemzetség kezén volt, akik a bakonyi erdőispáni tisztséget viselték. A vár hányatott, sok gazdát cserélt sorsa után, megsemmisült. Az impozáns kilátó méltó emléket állít az itt élt ősök lakhelyének. Miután kigyönyörködtük magunkat, újabb cél fele indultunk. A Bakony árnyas fái között erdei úton haladtunk a „bakonyi gyilkos tó” felé. A tavat szorgalmas vadgazdálkodók egy patak elzárásával hozták létre a szomjazó vadaknak. A természet fái és növényei az elöntött részekben újra éledtek és csodálatos formákban és színekben pompáznak a víz felszíne fölött. A völgyben a sok kiránduló részére padok asztalok és tűzrakó helyek vannak kialakítva. Egy oszlop figyelmezteti Szent Hubertust, az erdészeket, vadászokat, természetjárókat imára a természet áldásáért, védelméért. A völgyet elhagyva utunk erdei szerpentinen vezetett a magas Bakony ösvényén. Ahogy haladtunk megcsodáltuk a sudár bükköket, tölgyeket, fenyőfákat. Láttunk bauxit kitermelés nyomait nem is egy helyen, melyet lassan a természet visszafoglal magának. Bekukkantottunk egy növények mögé bújt barlang nyitott szájába. Utunk célja nehezen került elénk, de egyszer csak előbukkant a sziklán egy tábla, mely Witt Lajos erdőmérnök emlékét és munkásságát hirdet. A mérnök 1956-ban hagyta el hazánkat Kanadában élt és ott is halt meg 96 évesen. Utolsó kívánsága az volt, hogy hamvait magyar hazájában, az Ugodi erdő földjében helyezzék örök nyugalomra. Miután tisztelettel adóztunk az elhaltnak, a róla elnevezett kilátóhoz mentünk. Pár lépcső és egy kis kapaszkodó után szemünk elé tárul a magas Bakony összefüggő erdősége, a Bakonybéli Csillagda fényesen világító gömbje. Távolban Pannonhalma impozáns épülete sejlett ki a kissé ködös távolból. Hosszú percekig álltunk és gyönyörködtünk az élénk táruló csodába. Majd újra autóba szálltunk és az erdőn keresztül hazafele vettük az irány. A kocsiban ülve szinte egyszerre mondtuk ki, hazánk tájai akár melyik tájegységen járunk, szemünket elkápráztatja csodálatos szépségével, hozzá foghatót keveset találunk kerek e nagyvilágban. Az emléktábla feliratát mely azt hirdeti „ Dicsértessék a Bakony” mi átírnánk, és fennen hirdetnék, hogy „Dicsértessék Magyarország minden tája”.
Ajka 2019. augusztus 19. Bakonyiné Nyitrai Gizella
Felfedező úton a Bakonyban
Az augusztusi négy napos ünnepet kihasználva kocsiba ültünk és felfedező útra indultunk az általunk még nem ismert bakonyi tájon. Pápa fele indultunk az első cél az Ugod határában magasodó csodálatos kilátó volt. A mérete és kivitele elvarázsolta a családot. A negyedik szintről halványan láthattuk Pápa városát, Ugod szép fekvésű települését és megcsodálhattuk az alattunk elterülő tájat és a távoli hegyeket, köztük a Somlót is. A tájékoztató táblán megtudtuk, hogy itt már a XII századtól vár állt, mely a Csák nemzetség kezén volt, akik a bakonyi erdőispáni tisztséget viselték. A vár hányatott, sok gazdát cserélt sorsa után, megsemmisült. Az impozáns kilátó méltó emléket állít az itt élt ősök lakhelyének. Miután kigyönyörködtük magunkat, újabb cél fele indultunk. A Bakony árnyas fái között erdei úton haladtunk a „bakonyi gyilkos tó” felé. A tavat szorgalmas vadgazdálkodók egy patak elzárásával hozták létre a szomjazó vadaknak. A természet fái és növényei az elöntött részekben újra éledtek és csodálatos formákban és színekben pompáznak a víz felszíne fölött. A völgyben a sok kiránduló részére padok asztalok és tűzrakó helyek vannak kialakítva. Egy oszlop figyelmezteti Szent Hubertust, az erdészeket, vadászokat, természetjárókat imára a természet áldásáért, védelméért. A völgyet elhagyva utunk erdei szerpentinen vezetett a magas Bakony ösvényén. Ahogy haladtunk megcsodáltuk a sudár bükköket, tölgyeket, fenyőfákat. Láttunk bauxit kitermelés nyomait nem is egy helyen, melyet lassan a természet visszafoglal magának. Bekukkantottunk egy növények mögé bújt barlang nyitott szájába. Utunk célja nehezen került elénk, de egyszer csak előbukkant a sziklán egy tábla, mely Witt Lajos erdőmérnök emlékét és munkásságát hirdet. A mérnök 1956-ban hagyta el hazánkat Kanadában élt és ott is halt meg 96 évesen. Utolsó kívánsága az volt, hogy hamvait magyar hazájában, az Ugodi erdő földjében helyezzék örök nyugalomra. Miután tisztelettel adóztunk az elhaltnak, a róla elnevezett kilátóhoz mentünk. Pár lépcső és egy kis kapaszkodó után szemünk elé tárul a magas Bakony összefüggő erdősége, a Bakonybéli Csillagda fényesen világító gömbje. Távolban Pannonhalma impozáns épülete sejlett ki a kissé ködös távolból. Hosszú percekig álltunk és gyönyörködtünk az élénk táruló csodába. Majd újra autóba szálltunk és az erdőn keresztül hazafele vettük az irány. A kocsiban ülve szinte egyszerre mondtuk ki, hazánk tájai akár melyik tájegységen járunk, szemünket elkápráztatja csodálatos szépségével, hozzá foghatót keveset találunk kerek e nagyvilágban. Az emléktábla feliratát mely azt hirdeti „ Dicsértessék a Bakony” mi átírnánk, és fennen hirdetnék, hogy „Dicsértessék Magyarország minden tája”.
Ajka 2019. augusztus 19. Bakonyiné Nyitrai Gizella
[totalpoll id=”1066″]