A Káli medence kapujában, Zánka és Monoszló között egy félbevágott hegy áll. Nevét néhányan tréfásan Tűhegynek, mások hivatalosan Hegyestűnek neveznek. A hegy tengerszint feletti magassága 337 méter. A Balaton felöl őrizte ezt a magasságot, északi fala viszont áldozatul esett a kőbányászatnak. Jelenleg félbevágott óriásként áll őrt és az ide látogatóknak megmutatja a gyomrát, ami a kihűlt vulkán krátere. A sokszögletű egymás felett két karéjban elhelyezkedő bazaltoszlopok 50 méter magasságból tekintenek a látogatókra, akik gyakran törpének érzik magukat lávaoszlopok kihűlt orgonái alatt.
Az ide látogató a vulkán gyomrában kalandozik. A kráter kőzete a bányászat következtében vált láthatóvá. A látogató a bazalt oszlopok magasságát látva megborzong arra a gondolatra, hogy milyen mélységből tört elő a megolvadt kőzet. Álmodozása közben szinte hallja a hegy gyomrában folyó fortyogást, dübörgést, és morgást. Most a hegy mélyén csönd honol, vajon ez a csönd öröké tart vagy még megbújva lehet néhány alvó szikra?
Hazánkban ez a hegy egyedüli látványosság, de Európában is csak kevés helyen található ilyen. A hegyet körbe ölelő a lankákon néhol bozót és erdő található növényritkaságokkal, máshol élénk szőlőművelés zajlik. A rendezett tájban nyaralók, borospincék tarkítják a hegy oldalát. A felső harmadban, gallérként körbefutó utat Mókus körútnak nevezték el. Találgatom, hogy nevét akkor kapta talán mikor a lakói többségét mókusok alkották, vagy a hangulatos név akkor ragadt rá mikor megépült a hegyet körbefutó utca.
Szép napsütéses napon kirándulunk egy baráti társasággal. A kocsit a kráter alatt kialakított parkolóban hagyjuk, ez a magasság megfelel a másik oldalon elhelyezkedő Mókus körút magasságának. A társaságunk szerte – széjjel szalad, egyik a bazaltoszlopokat csodálja – másik kiabál – nézzétek, milyen gyönyörű kilátás van a Balatonra. A többiek a hazánk tájegységeiből elhelyezett kőtömböket vizsgálják.
– Na, idefigyeljetek – kiáltom – rengeteg itt a látni való módszeresen induljunk körbe. Először is álljunk meg egy-egy kőtömb előtt. Nézzétek – találhatók itt a jellemző Balaton-felvidéki kőzetek. Láthattok homokkövet, bazalttufát, mészkövet, dolomitot, valamint a kőtengerek összekristályosodott anyagát, a konglomerátumot. Hazánkban található híres kőtömb is van közöttük, kiemelkedő a híres Süttői márvány, a Lábatlani mészkő. A kövek mellett elhelyezett pihenő padokról, ha kitekintetek, ráláttok a Balatonra, baloldalt pedig a Káli medence festői tájára. Pihenve gyönyörködik kis csapatunk, majd elindulunk.
– A java még hátra van, gyertek utánam – mondtam – és elindultam a kialakított lépcsőn, hogy felmásszak a kráter tetejére. Társaim vidámam követtek. Kényelmesen kialakított lépcsővel és korláttal övezett emelkedőn megyünk az első karéj magasságáig, itt megálltunk. A nyugati peremen található részt bányaudvarnak nevezik. Nézelődésünket megkönnyíti a kialakított panorámakép mely segítségével azonosíthatjuk a Káli-medencét övező hegyeket. – Nézzétek itt látható a Balaton, délről a Fonyódi-hegy, onnan nyugatra a Badacsony, a Gulács, a Keszthelyi-hegység, a Csobánc, a Fekete-hegy, a Boncsos-tető, a távolban még a Tátika is felismerhető. A szél itt már élénken fújdogált, de a szemünk elé tárult látvány mindent feledtetett velünk.
– Remélem, nem vagytok fáradtak, kényelmes a cipőtök, mert most csúcstámadást végzünk – és ezzel már indulok is felfelé, társaimmal. Az út már nem olyan kényelmes, néhány lépcső és korlát még található, de már többször csúszik alattunk az elporladt kőzet. Mászunk, pihenünk, majd lihegünk, segítünk és köszönünk a lefele jövőknek. Felérünk! Körülöttünk korlát, felettünk a szél, és alattunk a gyönyörű táj. A kis csapat egymás kezéből kapkodja a távcsövet – nézd ott Köveskál, amott Zánka, a távolban, Sümeg vára sejlik – ott a távolban Kab-hegy tornya látszik – záporoznak a kérdések és válaszok, mindenki más és mást vesz észre. – Nézd a Balatonon mennyi a vitorlás, biztos jó a széljárás – mondja valaki – Ott megy a Katamarán! Állunk és gyönyörködünk, majd elindulunk lefele. Az út nehezebb lefele, mint felfele volt, kicsit csúszkálunk, nevetünk és segítjük egymást. Majd leérünk. Vége fele közeledik a nap. A kocsiban hazafele beszélgetünk. – Gyönyörű vidéken jártunk. Észrevettétek, hogy a mászás közben köszöntek egymásnak az emberek! Segítették egymást a tájékozódásban, a közlekedésben és mosolyogtak beszélgettek egymással, holott ismeretlenek voltak. Mindenki kedves volt a másikhoz. Az egymás mellette lévők felhívták a figyelmet egy-egy szépségre. Még szemetelni is a szemétgyűjtőbe szemeteltek. Talán a Vulkán krátere hatott ránk, melegített fel és változtatott meg bennünket? Vagy a táj szépsége hatott a megfagyott lelkünkre? A mozgástól és jó levegőtől nagyon kellemes most a közérzetünk, ráadásul olyan egyedüli élményben volt részünk, ami hazánkban csak itt található. Ha teheted, indulj, menj, gyönyörködj és nézd meg Te is, hátha a vulkánnal való találkozással tartósan felmelegszik a lelked!
[totalpoll id=”649″]