Három napja ment a vándor egy tevével,
Szomjasan, fáradtan a Rejtélyek Sivatagában,
A homokszemcsék kergetőzve játszottak a széllel,
Nem volt egy csepp víz sehol a határban.
„-Vándor, vándor, szállj le rólam – szólt a teve –
A lábam nem bír vinni téged, három napja megyek vele,
Fordulj vissza kérlek vándor, elgyöngült már rég a lábam,
Nincsen itten sehol forrás a Rejtélyek Sivatagában!”
Leszállt a vándor és a teve mellett folytatta útját
Újabb és újabb homokdűnéken át,
„-Meg kell találnunk a Boldogság Kútját,
Gyere hű tevém, mennünk kell tovább!”
„-Vándor, vándor, megyek már, megyek!
Nézz oda, a távolban zöld hegyek,
Lábuknál ragyog egy édes vizű tó,
Siessünk vándor, mielőtt eltűnik a jó!”
Ment még egy napot a vándor a tevével,
Szomjasan, fáradtan a Rejtélyek Sivatagában,
De a tó s a hegyek elillantak a széllel,
Nem volt egy csepp víz sehol a határban.
„-Vándor, vándor, délibáb volt csupán,
Ne kajtassunk kérlek hazug álmok után,
Vándor, vándor, gyönge már a lábam,
Nincsen sehol gyönyörű forrás a Rejtélyek Sivatagában.”
„-Meg kell találnunk a Boldogság Kútját,
Odanézz tevém, a távolban egy angyal!”
Egy aranyhajú leány állta el a vándor útját,
De távolodott minden pillanattal.
„-Fordulj vissza vándor, nem ered itt forrás”
Az angyal szájából édesen hangzott a csalódás,
„-Fordulj vissza vándor, mielőtt újra itt az este,
Ha hazajutsz élve, az igen nagy szerencse.”
„-Várj angyal, ne tűnj ilyen gyorsan el!”
-Szaladt a délibáb után a vándor.
„Vándor, vándor, az az angyal nem felel,
Csak egy látomás ő a Rejtélyek Sivatagából!”
-Mondta a teve, majd lerogyott a homokba
És a vándorral együtt könnyeit ontotta,
Színes virágok nyíltak könnyeik nyomán,
S örökkön örökké vándoroltak a Boldogság Kútja után.
[totalpoll id=”543″]