– Szervusz kedves madárka, hát megint találkozunk?
– Igen, de képzeld eltört az egyik szárnyam. Úgy fáj, pedig szerettem volna elrepülni a közeli erdőbe tegnap, de így nem tudtam.
– Mi az, hogy nem tudtál? Hát ott a másik szárnyad! – kérdezte értetlenül Rio.
– A szél is úgy fújt. Egyszerűen nem ment. A szárnyam is hátráltatott. – szomorkodott a Kiki.
Rio: Tanítok Neked valamit. Sosem a hátráltató tényezőkre, nehézségekre koncentrálj, hanem mindig a cél lebegjen előtted, bármilyen messzinek is tűnik az az erdő. Sérült szárnyal, nagy szélben is lehet repülni, ha a fókuszt az erdőre helyezed.
Másnap Kiki ismét neki veselkedett. Az elején úgy örült, hiszen csak fújdogált a szél, de úgy, mint azon a napon, mikor kudarcot vallott, ismét felerősödött és hatalmas széllökések voltak. Először azt hitte megint kudarcot vall, de eszébe jutottak Rio szavai és csak az erdőre koncentrált. Valamint a kis gyógynövényre, amit neki szeretett volna ajándékba adni. Így hát a fájdalom ellenére, amit érzett a kis szárnyában, mégis erősebbek lettek a szárnycsapásai. Csupán a cél lebegett a szeme előtt, nem gondolt másra, így idővel már nem is érzett mást csupán boldogságot, hiszen egyre csak látta az erdőt közeledni. Felemelő érzés volt számára, hogy mindjárt oda ér. Nem is hitte volna, hogy a gondolatnak ekkora teremtő ereje van.
Másnap ugyanott találkoztak. Kiki: – Ohh, Rio hát nézd sikerült, s a gyógynövényt is elhoztam! Egy kis kamilla virágot, hogy begyógyitsa szíved és ne légy többet szomorú.
– Köszönöm, ez a legkedvesebb, amit én Neked adhattam, s Te nekem adhattál.
Szeretlek Drága Kiki!
2023, Székesfehérvár
[totalpoll id=”782″]