Elhajló szirmok
Csillan, felcsillanó titkok,
Csepp boldogság,
Ami megjelenik itt – ott,
Életet adó nedű
Megédesíti titkon,
Ez az otthon már,
A poharamból
Meg kell hát innom.
Jól esik,
Íze, mint a pezsdítő fénysugár,
Növeli, fokozza kedvét
Telítődik a rózsa immár,
Kékbe nyíló
Egekig hatoló bimbó,
Amit duzzaszt
Szinte szétrepeszt a víz,
Földből jövő édes íz.
A csokorban van minden
Fehér hisz a tisztaság mindenért,
S van hát vörös
Az élet oly rögös,
Mégis látható a cél
Annak, aki érti miért boldog a lét,
Sokan eltévednek
Nem értik miért mennek,
S ott a kék!
Kék a rózsa színe
Ritka, mint az elhajló szirom íve,
Máshogy nyílik, mint a többi
Nem fél úgy
Nem menekül el a mélybe
Nyíló rózsám az égig érhet,
Ha szeretné, sosem kell hát
Ragaszkodni mindenhez már,
A jó időt mindig elhozza a csodaszép nyár.
Arra nőhet
Amerre szíve húzza,
Legyen ez akár az élete,
Hiszen valakinek ő a múzsa,
Nem kell mindig meghajolni
Emelt fővel távozni,
Egyszer pont így lesz igazzá
Ha szeretve van,
Akkor lesz ő naggyá.
Szépséges a táj
Madárka száll ágról ágra,
Megbillen az ág
Könnyű levél reá szállhat,
Megvédi őt két karja,
Mint ölelő szeretője úgy tartja
Féltve, s óvva minden rossztól
Kimenti őt a szélfútta porból,
A sok jóért ezt kapja a szerencsét hozó sorstól.
Megérzi a jó szívet,
Őt, akit a lét kékké színez
Harmónia lesz az úr a hazában,
Nyugalmat hoz neki a szél viharában
Esőcsepp csillan szirmain
Örömkönny ragyog orcája izmain
Ritka, mint az ép és nemes szív,
Rajta pont ilyen embertömeg segít,
Hogy soká és egészségben virágozzék a szelíd.
2023, Székesfehérvár
[totalpoll id=”754″]