Állok;
a víz mozog.
A fény hullámzik,
míg az idő forog.
Kék égen
felhők játszanak,
fodrukat
megszínezi a Nap.
A csend szól.
Némán,
nesztelen.
Nem hallhatja meg
senki sem
mit üzen
a végtelen.
Állok,
némán hallgatok,
s a lelkemben
felélednek
a dallamok.
Hullámokon útra kelnek,
Csendben némán elmerülnek.
Rád találnak, átölelnek
Küldöttei a végtelen időnek.
[totalpoll id=”1161″]