vers

Lüktet, érzed Más, mint eddig, S már tudod, hogy érted. Az egész körforgás Nappalok és éjszakák, Váltakozó Földi világ, Mond melyik szegletében találom? Hol lelem az énem, Hol lelem az én igazságom? Úgy érzem, végre igazán, Nem kérdés többet A szeretet betölt mindent ma már. Minden eddig üresnek hitt, Eddig nem talált kincs Itt van […]

A csillagok mutatják: Halak, Ki e földön fénylő, csodás alak, s életünknek új értelmet ad. Áldott legyen a pillanat, melyben világra hoztalak, Te sugárzó szabad akarat.

Vágynám újra szelíden vigyázó kezedet, szenvedem hiányodat, érted remegek, kínzó magányomban sosem-volt csókodért epedek. Neked szánt, volna-éveim soha el nem érhetem, csak oltalomért a Jóistent kérhetem, mert nélküled az élet bennem csupa félelem. Akarom, hogy mégis létezz, csak egy röpke perc kell énnekem, mi örök bizonyosság, hogy nem ábrándjaim kergetem, s mint égen vitorlázó fehér […]

Nem élek a múltban, sem a mának Jelenben élek, az örök Igazságnak!

Bimbóból fakad a rózsa, ezt mondja a magyar nóta, kicsi lányból gyönyörű nő, szív repesve könyörül ő. Szerelem mámora szédít, kedvessel vágyódva épít, boldogságot,szép életet, holnapután gyermekeket. Nevelnek és építkeznek, mert az élet oly kegyelmes, és legyen a  felnövőknek mindig szépség az örömben. Leányból az édesanya, ki a létet újra adja, neveli a gyermekeket, semmiről […]

Lásd meg a Napban A Holdban Egy gyönyörű dalban, Két kezed őriz Ápol Mint egy balzsam, Ez egy gyönyörű dallam, Jöjj énekelj velem! A nagy világ Egy igazi rejtelem, Megismered, Ha szíved szerint éled S nem félsz énekelni velem. Énekelni, Akkor is, ha nehéz Akkor is, Ha minden teher elér. Nem kell más Mint egy […]

Állok; a víz mozog. A fény hullámzik, míg az idő forog. Kék égen felhők játszanak, fodrukat megszínezi a Nap. A csend szól. Némán, nesztelen. Nem hallhatja meg senki sem mit üzen a végtelen. Állok, némán hallgatok, s a lelkemben felélednek a dallamok. Hullámokon útra kelnek, Csendben némán elmerülnek. Rád találnak, átölelnek Küldöttei a végtelen időnek.

A föld, a föld ma oly fehér, Mint egy falatka, friss kenyér, S ahogyan kiömlik a tej, Mindent tej-sűrű köd lep el. A táj, a táj, a messzi táj, A fák lábánál méhkaptár, És minden, minden hófehér, Hisz itt van a tél, itt a tél. A szántóföldön, rög alatt, Néma magvaink alszanak. Óvja őket a […]

Esőillat félhomály, közeleg az este. Szemüveg, csöpögős naplemente, Folyik a hajamon, ragacsos ragyogás. Így bóklászok mélázva tovább. Túl sok a fény, vagy túl kevés a sötét, És vakságot okoz a villódzó változás. Most sír az Isten, vigasztaljon inkább, Takarjon az éggel, adjon rám kabátot! Ő sír ott valahol, mégis én ázok. Esőillat félhomály, ideért az […]