ROSSZ ÁLOM
Boldizsár a megállóban ücsörögve várta a következő villamost. Egyenesen utálta ezeket a tétlenül töltött hosszú és feleslegesen elpazarolt perceket.
– Legalább egy újság lenne nálam, hogy valamivel elüssem az időt – morfondírozott magában. – A megszokott, közhelyes reklámokon kívül semmi egyéb olvasnivaló nem akad a közelben.
Unalmában volt ideje még egyszer végiggondolni a kiadónál történteket. Mostanában többször is behívták, mert nagyon sürgetett a határidő az újabb kötet megjelenéséig. Pedig régebben sikeres író volt és sorban adták ki a műveit. Gyönyörű házban lakott Budapest egyik zöldövezeti részében feleségével és gyermekével. Öt éves kislánya azonban nagyon beteg lett. A magánorvosok és a kórházi kezelések felemésztették minden vagyonukat, kénytelenek voltak megválni családi fészküktől és beköltöztek egy belvárosi panellakásba. A szörnyű vég ellen azonban hiábavalónak bizonyult minden próbálkozás. A mély gyász és a fájdalom megtörte a szülőket. Egyre gyakoribbak lettek a veszekedések, Boldizsár nem egyszer a pohár fenekére nézett. Felesége messze menekült a problémák elől és új életet kezdett.
– Öregem, ez így nem mehet tovább! Ideje lenne magad összeszedni! – korholta kiadója, akivel a hosszú évek alatt szoros barátság alakult ki.
– Már nem halogathatom tovább a határidőt, sürgősen fel kell mutatnod valami ütőset, amivel felkelthetjük ismét az olvasók érdeklődését. A régi kötetek a boltok polcain porosodnak, a vásárlók új és izgalmas sztorikra vágynak. Ha rövidesen nem jelenünk meg a piacon, akkor búcsút mondhatsz a karrierednek. Bevétel nélkül pedig mehetsz az aluljáróba aludni és kéregetni.
Végre hazaérkezett. Otthon legalább csend és nyugalom vette körül, ki nem állhatta a tömegközlekedéssel járó nyüzsgést. Átnézte a postáját. Nem érte nagy meglepetés a befizetetlen csekkek és felszólítások láttán. Fel sem bontotta, csak félredobta a leveleket. Inkább kezébe vette az aznapi újságot és hátradőlt vele a kanapén. Elolvasta a legújabb politikai híreket, az időjárást, a rendőrségi közleményeket, átfutotta a tévéműsort, belepillantott a sportrovatba. Hirtelen megakadt a szeme az irodalmi rovatban egy ötperces novellán. Ki más írhatta volna, mint legnagyobb riválisa, aki sorban ontja mostanában a sikertörténeteket. Az újság hasábjain is megjelennek ezek, legújabb novelláit tartalmazó könyve bemutatása előtt. Gyorsan elolvasta a sorokat és kikerekedett a szeme.
– Hogy lehet, hogy ez a fickó csak úgy kirázza a kisujjából ezeket a frappáns és csattanós írásokat? Ideje összekapnom magam és sürgősen előrukkolni valami izgalmas sztorival!
Egész délután és este nem bírta kiverni a fejéből a hírlapban olvasottakat. Szörnyen idegesítette saját tehetetlensége és folyamatosan egy különleges történet kitalálásán agyalt. Zaklatott állapotban feküdt le, sokáig csak forgolódott az ágyban, mire végre nagy nehezen elaludt. Kinti dudaszóra riadt fel. Valami hihetetlen, mesébe illő dolog történt vele az éjjel. Végre megálmodott egy novellát. Szerencsére minden részletére pontosan emlékezett, így rögtön gép elé ült, hogy minél előbb leírja, mielőtt elfelejtené. A kész munkát átolvasta, majd kinyomtatta. Gyorsan felhívta a kiadót, hogy közölje vele a nagyszerű hírt.
– Tudnál ma délelőtt fogadni? – kérdezte a telefonban izgatottan barátját.
– El sem hinnéd, mi történt! Éjszaka megszállt az ihlet és megálmodtam a folytatást a kötetemhez. Talán megint rám talál a szerencse és újra elismert író leszek!
Alig várta már, hogy indulhasson. A megbeszéltnél negyedórával korábban is érkezett. A mentor átnézte az anyagot és értetlen tekintettel bámult rá.
– Mi a baj? Talán nem tetszik a stílusa vagy nem ilyenre gondoltál?
– Haver, jól mondtad! Ez tényleg nagyon ütős lett!
Felvette az asztalán heverő tegnapi újságot és a novellánál kinyitva az orra elé dugta. Boldizsár rápillantott, majd saját irományára és szó szerint elállt a szava. A két történet teljesen egyforma volt. Azóta sem tudott megszólalni többé…
[totalpoll id=”662″]