Bimbóból fakad a rózsa,
ezt mondja a magyar nóta,
kicsi lányból gyönyörű nő,
szív repesve könyörül ő.
Szerelem mámora szédít,
kedvessel vágyódva épít,
boldogságot,szép életet,
holnapután gyermekeket.
Nevelnek és építkeznek,
mert az élet oly kegyelmes,
és legyen a felnövőknek
mindig szépség az örömben.
Leányból az édesanya,
ki a létet újra adja,
neveli a gyermekeket,
semmiről sem feledkezhet.
Szeme kutatva keresi,
családjában mit kell tenni,
saját mellett másik kettő,
nagyszülők sem feledhetők.
Hiszen otthon megtanulta,
és azóta mindig tudja,
nem múlik el a szeretet,
mindenkiben ez élhessen.
[totalpoll id=”1196″]