Esőillat félhomály, közeleg az este.
Szemüveg, csöpögős naplemente,
Folyik a hajamon, ragacsos ragyogás.
Így bóklászok mélázva tovább.
Túl sok a fény, vagy túl kevés a sötét,
És vakságot okoz a villódzó változás.
Most sír az Isten, vigasztaljon inkább,
Takarjon az éggel, adjon rám kabátot!
Ő sír ott valahol, mégis én ázok.
Esőillat félhomály, ideért az este.
Szemüveg, kifakuló naplemente.
[totalpoll id=”1079″]